Idén nyáron egy sok programmal és lehetőséggel teli utazáson vehettünk részt a Lengyel önkormányzat jóvoltából. Már harmadik éve osztályfőnökhelyettesünk, Maggie Tanárnő lengyel származása, helyismerete és a meglátogatott városokhoz való kötődése miatt szervezte meg nekünk ezt az utat. Rengeteg érdekességet és történetet ismerhettünk meg. A lengyel nyelv nem a legkönnyebb, de szerencsére még ebben is segítségünkre voltak a lengyelül tudó 10-es diákok, akik szívesen jöttek velünk erre a kirándulásra.
Az első napi korai indulást és a hosszú utat túlélve nagyon fáradtan érkeztünk Krakkóba. Rövidebb megállók (pl. Orawkaban) és egy magyar nyelvű mise a modern II. János Pál pápa központban (amit Tihanyi Péter atya tartott) tarkították az utunkat. Éppen Keresztelő Szent János ünnepe volt, így az ő üzenetét hordozta a mise is. Felsétáltunk a Wavelhez, ahol fagyiztunk, fotóztunk és megismertük a sárkány legyőzésének történetét. Este vacsora után kaptunk szabad időt, hogy bemenjünk újra Krakkó régi centrumába körbe nézni, aki akart vásárolni. Az óváros fantasztikus hangulatot idézett, a felvirágozott város a forró nyári estén szinte mediterrán hangulatot áraszott. Aznap a Junior Hotel Krakusban szálltunk meg.
A második napon nekivágtunk Észak-Lengyelországnak. Első úticélunk Malbork vára volt, amit régen keresztes lovagok laktak. A vártól egy órányi utazás után boldogan foglaltuk el a szobáinkat a Hostel La Guitarraban, tudván hogy aznap már nem kell újra buszba szállnunk. Este szinte kötelező volt kimenni a kivilágított Gdansk városába. Elmentünk a főutcára, ami tele volt cukrászdákkal, éttermekkel, zenészekkel és az Észak-Velencéjére jellemző díszes házakkal. Szerencsére három napot maradtunk Gdanskban, így több mindent átélhettünk a város különös hangulatából, sajátosságaiból.
A következő napon meglátogattuk a Gdanskhoz közeli várost, Gdnyát, megnéztük az ott található nagy akrváriumot. A tenger élővilágának bemutatása lenyűgöző volt. A komp indulásáig volt egy kis szabad idő ebédelni, azután kihajóztunk a Hel-félszigetre, ahol a meleg, napos időnek hála egész délután strandoltunk. A lengyelek étkezési szokásaival is megismerkedtünk, megtudtuk, hogy az egyik legfinomabb hal a sandach.
Csütörtökön végig jártuk az óriási II. Világháborús Múzeumot, ahol sok szomorú vagy megható eseményt, tárgyat és történtet láttunk vagy hallottunk. Ezek mindenkit egy kicsit lehangoltak, pont, mint az esős, borús idő, ami nem javult meg egészen addig, amíg ki nem értünk a Sopoti mólóhoz. Ez az Európában leghosszabb móló, gyönyörű kilátást nyújt a tengerre, hátterében a díszes Grand Hotellel és világítótoronnyal. Az esti vacsoránál konstatáltuk, hogy paradicsom valamilyen módon biztos lesz az ételünkben. Rengeteg salátát és zöldséget ettünk ezen a héten.
Pénteken, a kirándulás végéhez közeledve, korai indulással sajnos, de legalább a reggeli dugót megelőzve, odaértünk Chestochowaba a Jasna Gora-i kegyhelyhez, ahol megnéztük a híres Fekete Madonnát és körbevezetett minket a fontosabb épületeken egy idős, de nagyon vicces Pálos atya, aki néhány szót még magyarul is tudott. Megható volt a templom hátsó részében található keresztút Duda festményeivel. A rózskápolnában egy magyar nyelvű misén vehettünk részt, amit Péter atya celebrált. Chestochowa után már csak a szállásunkat foglaltuk el Gliwicében. Szombaton reggel indultunk haza Magyarországra.
Szeretnénk köszönetet mondani minden segítőnek és szervezőnek, a Lengyel Önkormányzatnak, a buszsofőröknek, akik biztonságban végig vittek minket, az idegenvezetőnknek a felkészültségéért, az osztályfőnököknek és kísérőknek, és mindenkinek, aki nélkül nem jöhetett volna létre ez a kirándulás.
