Diákvélemények

DIÁKVÉLEMÉNYEK A TESZI-RŐL

2023/24-es tanév

A tanév végén látsz-e valamit másképpen? 

(azokat, akikhez jártál; azokat, akik velük az intézményben foglalkoznak; a magyarországi szociális helyzetet, önmagadat, stb.)

• Igen, én rosszabbnak és kellemetlenebbnek gondoltam azt a munkakört, amit végeznem kellett, de miután megtettem, rájöttem, hogy mennyire jó.
• Az elején tartottam tőlük, most már nem.
• Nem kellett volna tartanom ettől a munkától, mert végül is élvezhető volt.
• Nem érzem magam a legközösségibb embernek, de ha szeretettel és tisztelettel mentem valahova, ott mindig jól tudtam teljesíteni.
• Valóban „érzékenyít” ez a feladat, kicsit olyan, mint egy munkahely (ezt is bemutatja), de közben nem túl gyors tempóban visz közelebb más emberekhez.
• Hogy jobban bele tudok most már ebbe a tevékenységebe fogni. Magabiztosabban, bátrabban.
• Talán azt, hogy számomra nem nehéz feladattal segítettem és ennél még többet kaptam (kedvességet, sütit, palacsintát, hálát).
• Azt, hogy segíteni nem egy munka, hanem egy jó érzés.
• Többen jöttek adakozni annál, amit vártam. Nagyon szívmelengető volt.
• Mennyire fontosak az önkéntesek, mekkora szükség van azokra, akik ezt napi rendszereséggel csinálják.
• Azt, hogy még a TESZI-n kívül is el fogok menni a Karitásznak segíteni.
• Valamennyire tisztában voltam korábban is a körülöttem lévő világgal, de ez segített még jobban felnyitni a szemem és értékelni a helyzetem, életem.
• A szociális helyzetet elképesztőnek tartom abban az értelemben, hogy mennyi rászoruló van, és milyen nyomorúságos helyzetek, de mennyi intézmény is, ami segítő kezet nyújt.
• Látom, hogy a hátrányosabb helyzetben lévőknek is lehet boldog élete, és hogy egy ilyen intézmény által nekik is ki tud alakulni egy jó közösségük, ahol jól érzik magukat.
• Értékeljem, amim van, mert vannak rémesen rossz sorsú, nehéz helyzetű gyerekek, tőlem nem is olyan messze.
• Másképpen tekintek különböző kihívásokra, a gyerekek helyzetének és személyiségének megismerésének köszönhetően.
• Érdekes volt hallani egy másik szociális réteget, hogy ők hogy látják a világot. Szerintem én is fejlődtem, és már jobban tudok sérült gyerekekkel foglalkozni.
• Én nem másképpen látom, hanem azt az örömöt tudtam átadni gyerekeknek, amit régebben én kaptam, és így rájöttem, hogy ennek mekkora értéke van.
• Az idősekkel való kommunikációt még fontosabbnak látom.
• Az idősek sokat tanítottak nekem leginkább a régi világról. Sok dolgot megértettem, hogy miért úgy van most, ahogy van. Megláttam, hogy mennyire nem érdekli a kormányt az idősek helyzete, ugyanúgy, ahogy a fiataloké sem. Sok szomorú történet után sokkal optimistábban állok a saját életemhez.
• Sokkal több figyelemre van szüksége az egyedül maradt időseknek. Nagyon jó hely, ami egy picit húzza őket a „gödörből”.
• Viszonylag el van hanyagolva az intézmény, és hogy mekkora kincs az egészség. Kevés a lelkes és kedves dolgozó, akik nem önkéntesek lennének.
• Kicsit beleéltem magamat a tanári szerepbe és ez megihlet a tanításhoz.
• Szerintem buta gyerek nincs (eddig se láttam így), mert már ebben biztos vagyok.
• Jobban észreveszem az embereken (főleg az alsós korosztályon), ha valamilyen problémájuk van, vagy ha esetleg valamilyen mentális betegséggel élnek.
• Azt, hogy kicsit nehezebb a gyerekekkel lenni, mint ahogy azt gondoltam. De szerintem azért megéri.
• Megtanultam, hogy az egészségünket meg kell becsülni és ápolni, mert ha elveszítjük, az senkinek sem könnyű.
• Számomra mindig is fontos volt a tánc, így meglepő volt, hogy mások tudnak egész boldog életet élni e nélkül is → sok dolog átértékelődött bennem.
• Önmagamat. – Nagy önismereti utat jártam be.
• A diákokat. – Megismerhettem egy tündéri kis osztályt.
• A tanítónőket és benne egy jó közösséget.
• Tele van szeretettel a hely.

Miben segített neked (ha segített) a szolgálat?

• Nekem egy nagyon jó tapasztalat volt, és a komfortzónámból kiléptetett, amire szükségem is volt, és az értékrendemhez hozzátett.
• Segített kimozdulni a komfortzónából és adott lehetőséget, hogy megtapasztalhassam, milyen jó érzés, ha ilyen sokat jelentesz valakiknek.
• Növelte az önállóságomat, türelmesebb lettem.
• Jóval türelmesebb lettem, alkalmazkodó és kitartóbb. Felelősségemet tisztábban látom.
• Mivel tudom értékelni azt, amim van. Illetve örülök, hogy tudtam másokon segíteni.
• Jobban megbecsülöm a saját jó helyzetemet, és jobban odafigyelek a rászorulókra.
• Láttam a rosszabb helyzeteket, és alapdolgokat is megtanultam értékelni.
• Annak, hogy amikor ott voltam, el tudtam szakadni a telefontól és tudtam segíteni.
• Kilépni a szürke tanulás kényszeréből és másoknak segíteni.
• Elfogadóbb lettem.
• Abban, hogy önszántamból tevékenykedjek másokért.
• Ráerősített a közösségi énemre.
• Segített javítani a hozzáállásomon különböző dolgokhoz, emberekhez.
• Megmutatta, hogy hol hogyan viselkedek és hogy néz ki egy ilyen intézmény.
• A kapcsolatépítésben.
• Hogy hétvégén is elmenjek otthonról segíteni másoknak.
• Lelkületben, közösségben, jobban betagozódni, jobban segíteni.
• Sokkal könnyebben tudok beszélgetést kezdeményezni, és gyorsan megismerem, hogy egy ember milyen igazából.
• Szerintem magamat is jobban megismertem, tudtam feszegetni a határaimat, sok mindenben fejlődtem.
• Látni, hogy vannak családok, ahol nem fordítanak annyi időt a gyerekekre, mint amennyit kellene.
• Több önbizalmat nyertem, megtanultam, hogy hogyan neveljek és hogyan ne neveljek gyereket a jövőben.
• Segített, hogy kicsit belelássak, hogy milyen sérült gyereket nevelni, foglalkozni vele 0-24-ben.
• Segítőkészebb, nyitottabb lettem a mozgáskorlátozottak felé.
• Ugyanúgy tudok fordulni egy hátrányos helyzetű gyerekhez, mint egy normálishoz.
• Jobban megértem az időseket.
• Segített az idősek tisztelésében.
• Eddig nem igazán foglalkoztam hátrányos helyzetű emberekkel, idősekkel, és bár nem szoktam rá, most már könnyebben fog menni, pl. saját nagypapám idősek otthonában.
• Jobban megértettem, hogy fontos a nagyszülőkkel vagy idősekkel időt tölteni, beszélgetni velük, és minőségi időt szánni rájuk, mert sokkal hálásabbak érte, mint gondolnánk.
• Türelemre és találékonyságra ösztönzött. Szükség volt a gyerekekkel egy hullámhosszra kerülni.
• Jobban tudok kisebbekhez kötődni, beszélgetni, még akkor is, ha éppen nincs annyira kedvem hozzá.
• Egy boldog feltöltődést biztosítanak nekem a gyerekek.
• Sok embert ismerhettem meg, néha még most is visszajárok Békásra találkozni a játszótéren szerzett barátaimmal.
• Nagyon szeretek tudást átadni, hiszen ezzel a saját tudásomat is fejlesztem, és másokat is hozzásegítek ehhez a tudáshoz.
• Felfedezni és fejleszteni tanítási készségeimet.
• A „kisebb tanár” szerep nagyon megfogott.
• Az emberekkel való beszélgetés engem is formált. „Tanítás” több módon, „nyelven” való magyarázat.
• A türelem növelésében és tanáraim nagyobb fokú tiszteletében. (Eddig is tiszteltem a tanáraimat, de a korrepetálással való tapasztalatom nagyon adott egy plusz elismerést tanáraim felé.)
• Megtalálni a szakmámat.

Emelj ki egy jó mozzanatot a munkádból!

• Hogy örömet tudtam szerezni nekik. Jó érzés volt, hogy segíthettem.
• Az első alkalom után a gyerekek már boldogan vártak az ajtóban, és egymás szavába vágva mondták, hogy mit akarnak játszani.
• Amikor másodjára mentünk, akkor nagyon jó érzés volt, hogy emlékeznek ránk és vártak minket. Folyamatosan mesélték az élményeiket, de ránk is mindig nyitottak voltak.
• Mikor játszottunk a gyerekekkel vagy segítettünk nekik. Láttuk rajtuk, hogy örülnek, hogy ott vagyunk.
• Nagyon jó volt, hogy a gyerekek már első pillanattól kezdve nagyon kötődtek hozzánk, és hálásak voltak a gyerekek és a szüleik is.
• A rengeteg játékos tanulás. Rajzoltunk, fogócskáztunk, bújócskáztunk, nagyon jól éreztem magam ott. Jó érzés volt segíteni nekik a felzárkózásban.
• Amikor tudtam felelni a 3.B-sek kérdéseire. Sok mindent tudtam átadni.
• Négyféle módon sikerült elmagyaráznom egy feladatot.
• Amikor jó jegyet kapott a korrepetált diákom, az nagyon jó érzés volt.
• A kisfiú, akit korrepetáltam, több jegyet javított. Nagyon büszke voltam rá.
• Egy olyan lánnyal foglalkoztam, aki számára nagyon nehezen ment a matek, és az év végére sikerült együtt feltornázni a jegyeit 4-esre.
• Ismerősön keresztül visszajött, hogy a gyerek tanára észrevette a fejlődését.
• Az idősekkel való hosszú beszélgetés.
• A szeretet, amit az idősektől kaptunk.
• Amikor beszélgettem az idősekkel, talán akkor voltam a leghasznosabb.
• Társasoztunk az idősekkel és érdekes történeteket meséltek magukról.
• Amikor az idősek reménykedve kérdezték: „Holnap is jöttök?” Így ha nem is éreztem annyira hasznosnak a napot, úgy látszott, hogy mégis az volt.
• Volt egy nagyon aranyos pár a klubban, akik nagyon nyitottak voltak, és szívesen megosztották a történeteiket arról, hogy hogyan ismerkedtek meg és nagyon boldogok voltak.
• Aranyos néni meséli a gyerekkorát.
• Karácsonyi éneklés.
• Egyszer a Ferences Gimnáziumban apa-fia nap alkalmából mászókat biztosítottam ki, itt korábbi tudásomat használhattam.
• Amikor Monoron a kisebbségnek tartottunk gyereknapot, azt látni, hogy mennyire boldogok tudnak lenni az embert próbáló körülmények között.
• Amikor beszélgettünk a sérültekkel, és úgy kezeltek minket, mint egy barátot.
• Amikor megnevettettem őket.
• Az egyik lánnyal azóta is beszélek Messengeren.
• Számomra nagyon jó élmény volt, amikor egy körben ültünk a gyerekekkel, gitároztunk és együtt énekelt mindenki.
• Amikor elmentem elpakolni egy Karitász vásár után és kb. tíz kedves idősebb hölgy fogadott, akik örültek nekem, mert így nem nekik kellett cipekedni.
• A nehezebb ládákat átvettem a néniktől.
• A munkát mindig elvégeztem és közben a kedv is jó volt.
• A ruhagyűjtést, amiben összebarátkoztunk az ott dolgozó emberekkel, és közben sok embernek segítettünk.
• A karácsonyi angyalkázás volt az az alkalom, amikor bemehettünk pár osztályra és átadtunk a gyerekeknek egy kis ajándékcsomagot. Nem tölthettünk ott sok időt, de jó érzés volt látni az örömöt az arcukon, ez nagyon feltöltött.
• Évfolyamtársaim megismerése.