ISKOLÁNK TÖRTÉNETE 1950 –től napjainkig
„Ne csak a magunk hasznára, hanem mások javára éljünk”
A ferences szellemiségre, a szegények, elesettek gyámolítása, betegek ápolása, az ország védelme szóval és karddal, a kiművelt emberfők gyarapítása melyre a társadalom minden korban fogékony volt. A szegénységet hirdető, derekukat öv helyett kötéllel átkötő, paraszti ruhát hordó szerzetesek már a rendalapító, Assisi Szent Ferenc (1182-1226) életében megtelepedtek Magyarországon. A szerzetesek a történelem folyamán különböző módon segítették az országot.
Az első nagyobb feladatot IV. Béla (1235-1270) idején kapták. A tatárjárás után a kipusztított országba betelepített kunokat és jászokat kellett a keresztény hitre téríteniük. Az uralkodó gyakran vette igénybe a ferences barátok diplomáciai munkáját is. A királynak fráter Pál személyében ferences atya volt a gyóntatója. IV. Béla feleségével együtt a ferencesek harmadik rendjének tagjai közé lépett. Leányai, Boldog Kinga és Boldog Jolánta klarissza (ferences) apácaként fejezték be életüket. Nővérük, árpádházi Szent Erzsébet is Szent Ferenc követője volt.
A szerzetesek később aktív részt vállaltak a honvédő harcokban is. A török elleni küzdelemben kereszteseket toboroztak, harcba is indultak. Ilyen volt Kapisztrán Szent János Nándorfehérvárnál (1456), majd Tomori Pál, kalocsai érsek a mohácsi csatában esett el (1526). A hódoltság alatt a kezükben maradt négy kolostor (Csíksomlyó, Gyöngyös, Szakolca, Szeged) jelentős szerepet játszott a magyarság vallási és nemzeti fennmaradásában. A nép mintegy elismerésként, akkortájt nevezte el a ferenceseket „barátnak”. Emellett a magyar írásbeliség és a magyar nyelv megteremtésén is fáradoztak. Az első, ránk maradt, teljes egészében magyar nyelvű, kézzel írott kódex, a Jókai kódex is ferences szerző műve. A Mátyás király által támogatott egyházi tudományok művelőit, Temesvári Pelbártot (1435-1505) és Laskai Osvátot (1450-1511) Európa-szerte ismerték. A ferencesek a reformkorban prédikációjukkal álltak a nemzeti megújulás és a művelődés szolgálatába. Az 1848-1849-es szabadságharc idején a mintegy száz tábori lelkész között voltak ferencesek is. Ismét életüket is áldozták a hazáért (Gasparits Kilit). Döblingi magányában Széchenyi István lelki vezetője is ferences atya volt, Albach Szaniszló. A huszadik században modern lelkipásztorkodást és missziós tevékenységet láttak el Kínában, illetve az elszakadt (Kárpátalja, Vajdaság) és kivándorolt (USA) magyarok körében. 1945 után úgy tűnt, végleg kiszorulnak a társadalom életéből.
Az oktatásba a 17. század közepén kapcsolódtak be. A jezsuita rend megszüntetése után átvették azok iskoláit. Az 1770-es évek végén már huszonnégy gimnáziumuk volt. A virágkorban, az egész országban több ezer diákot oktattak, neveltek. Legnépesebb gimnáziumuk Baján működött. Irodalmi jelentőségűek a ferenceseknek az oktatáshoz fűződő munkái (iskoladrámák, színdarabok). Később a belső átrendeződés során iskoláik száma egyre csökkent. A 20. század elején már csak három helyen működtetnek gimnáziumot: Esztergom, Gödöllő, Nyírbátor. 1948-ban, az államosítás idején ezeket is elvesztették. Később azonban új lehetőséget kaptak.
„Aki nem felejti a múltat, annak jövője van”
1950. jún. 7-én és 8-án, majd 18-án és 19-én éjjel a kolostorokból, iskolákból elhurcoltak mintegy háromezer férfi és női szerzetest, zömükben pedagógusokat. Ezzel akarták kényszeríteni az egyház vezetőit, hogy támogassák a szocializmus építését, a materialista-ateista világnézet terjesztését. Majd annak fejében, hogy elismerik az államosítás jogosságát, a katolikus egyház azt a „diktátumot” kapta, hogy korlátozott létszámban megtarthat nyolc gimnáziumot: A bencések Pannonhalmán és Győrben, a piaristák Budapesten és Kecskeméten, a ferencesek Esztergomban és Szentendrén, a Szegedi Iskolanővérek Budapesten és Debrecenben kaptak erre lehetőséget. Az iskolák vállalása fejében megtarthatták a budai és pasaréti illetve az esztergomi kolostorukat. Itt engedélyezett rendi keretek között működhettek.
A rendszerváltás után kedvező változás állt be a Ferences Rendtartomány életébe. 1989. aug. 30-án az 1950-es rendeletet az állam visszavonta. Ekkortól a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartomány élete újraindulhatott a következő helyeken: Mátraverebély-Szentkút (1989), Szécsény (1993), növendékház Szeged (1989), Gyöngyös (1990). 2000-ben Szentendrén új rendház alakult. A rendház vikáriusa a gimnázium igazgatója, P. Fekete András lett. Az iskola történetének, életének bemutatatásában nagymértékben támaszkodtunk az iskola egykori tanára, Ányos atya (dr. P. Soós János) jubileumi emlékkönyvére: szentendrei Ferences Gimnázium 1950-1990. Az atya egyébként nyugdíjazása után 1997 -től lelkészként szolgált Mátraházán.
Az indulás
Az iskola a működéséhez természetesen nem kapott új épületet, de átvehette az itt már két éve működő Egyházközségi Gimnázium által, úgy ahogy rendbe hozott csendőrlaktanyát. Az itt kialakított 30-40 m2-es termek azonban zsúfoltak voltak A megengedett osztálylétszám: 30, 40 fő volt, amit a gimnázium igyekezett megtartani. Emellett nehézséget okozott, hogy a ferencesek már régóta nem foglalkoztak oktatással. A felkínált lehetőségben azonban felismerték, hogy az új körülmények között „a gondviselő Isten akaratából történelmi lehetőséget kaptak” a továbbélésre. Egyébként a rendet feloszlatták volna. A ferencesek elfogadták, hogy ezentúl nevelő-oktató munkát vállaljanak, „és így szolgálják Isten ügyét és munkálják a földi hazát.” A szentendrei ferences gimnázium első igazgatója, dr. Nagy Konstantin sem volt pedagógus, de bátran vállalkozott. Egyházjogászként „kiválóan alkalmas volt az állammal való kapcsolatteremtésre.” Az igazgató joviális volt az állammal szemben, de „a rábízott diákokat és az iskolát a körömszakadtáig védte.” Bár működése során több kritika érte, tevékenysége utólag is „jónak bizonyult.”
Az első tantestület összeállítását a „Gondviselés vállalta.” Miután a szerzetesek 1948, a betiltás után különböző, főként fizikai foglalkozásokra kényszerültek, örömmel fogadták az új ferences gimnázium meghívását. Így az első tanári kar „igen erősre sikeredett.” A tizenhat főből csak hét volt ferences. Mellettük még több szerzetesrend képviseltette magát.
Az induló tanári kar:
Deáki Sándor (ciszterci) – magyar-latin
Hein Jenő (bencés) – magyar-latin
Horváth Kálmán (szaléziánus) – matematika – fizika
Németh Pius (mariánus, ferences) – történelemföldrajz
Lukács István (szaléziánus) – magyar – történelem, művészettörténet
Vígh Árpád (piarista) – matematika – fizika
Óraadók:
Faddy Ottmár (ferences) – hitoktató
Návay György (ferences) – orosz nyelv
Szikra Ferenc (ferences) – orosz nyelv
Czája Mátyás (civil) – testnevelés
Deák Florind (mariánus, ferences) – német nyelv
Tamás Alajos (kapisztránus, ferences) – énekkar
Szépkuthy Sarolta (szatmári irgalmas nővér) – matematika, kézimunka
Hogyan lett a szerzetesből tanár? Erről érdekes és hiteles képet kaphatunk az iskola egyik későbbi tanára, Szántó Konrád visszaemlékezéséből. A kizárt szerzetesek az egyházi vezetés megbízásából a visszakapott lehetőségek nyomán megkezdték a tanári diploma megszerzését. Miután 1950-ben neki is ott kellett hagyni a rendházat (Jászberény), október elsején a budapesti kolostorba ment, hogy az Eötvös Lóránt Tudományegyetem diákja lehessen. Pasaréten a ferences atyák népes gárdája fogadta. Közös megbeszélésen beosztották, hogy ki milyen tanári szakot választ. Mivel a választást az idősebbek kezdték, neki már csak a földrajz-történelem szak jutott. Mikor megjelent az első földrajzórán, a társai kíváncsian néztek rá és mivel jóval idősebb volt a többieknél, megkérdezték tőle, hány gyermeke van: „ahogy vesszük, válaszoltam. Egy sincs, illetve több tucat van. Hogy-hogy? – csodálkoztak. Nincs feleséged, vagy többször elváltál? Ne találgassátok! Szerzetes pap vagyok. Lelki fiam és lányom – akik gyónni járnak hozzám – van több. Feleletem megnyugtatta őket. Tőlem nem kell félniük.”
De nemcsak a tanárok, a diákok is igen különböző helyről jöttek – a kornak megfelelően. Miután átvették a már itt működő egyházközségi gimnázium diákjait, sok volt köztük a szentendrei. Emellett azonban többen jöttek a környékbeli falvakból is. A kezdeti időben volt olyan év, amikor a dunabogdányi németek „mentették meg az iskolát.” Náluk a nemzeti öntudat a kereszténység vállalásában is kifejeződött. Minden nyomás ellenére, sőt csakazértis hozták és íratták be az iskolába a gyermekeiket. Azért legtöbben mégis a fővárosból jöttek. Elsősorban a „deklasszált elemek” gyermekei, akik Budapesten nem juthattak be a középiskolákba. Köztük voltak az akkor megvetett „uralkodó osztály” gyermekei.
Néhány név – a teljesség igénye nélkül – a történelmi magyar családok itt tanuló gyermekei közül: Bánffy Erzsébet, Bárdos-Féltoronyi Gábor, Beke Kata, Beniczky Elemér, Beöthy-Zsigmond Judit, Dessewfy Zsolt, Bethlen Zsuzsanna, Fáy András, Festetics Antal, Jekkelfalussy Zoltán, Kállay Péter, Kendeffy Gyula, Mailáth Erzsébet, Nádasdy Gábor, Podmaniczky Janka, Prohászka Ottó, Sik1óssy Tibor, Tahy Kinga, Wesselényi György, Zichy Erzsébet, Zsigrai Szabolcs. „A közöny és romlottság hullámverésében, az állampárti ateizmus hivatásos szélviharában az ide járók számára „sziget” volt az iskola.”
A beiratkozáskor 1951 és 1963 között az anyakönyvbe természetesen azt is be kellett írni, mi a szülők foglalkozása. Szerencsére azt is, mi volt korábban. Így most megidézhetjük egy kicsit a történelmet. Részlet az anyakönyvből.
Foglalkozás:
1945 előtt – 1945 után
tisztviselő – villanyszerelő segédmunkás
földbirtokos – segédmunkás
postai jogász – esztergályos
ügyvéd – segédmunkás
számvevőségi főtanácsos – útkaparó
banki tisztviselő – vasmunkás
járásbíró – gyári munkás
jegyző – segédmunkás
százados – segédmunkás
malmos – molnársegéd
katonatiszt – kazánfűtő
A koedukált iskola
Az induláskor a ferences atyák fiúiskolában gondolkodtak. Végül a helyzet másként alakult. Erről a változásról a források így tudósítanak. „Szeptember 13-án a beíratási napon P. Faddy Ottmár hittantanár és P. dr: Nagy Konstantin igazgató várta a diákokat. Az első csoport – mint Jézus sírjánál és a feltámadásnál – néhány asszony volt. Leányaikat jöttek beíratni. „Volt aztán olyan merész kislány is, mint Beke Kata, aki egyedül jött ki Budapestről. Ő egy későbbi írásában: Szentendre csak egy van címmel így emlékszik a beiratkozásra: „Származásom miatt nem vettek fel a pesti állami gimnáziumba. Ajánlották, hogy Szentendrén a ferenceseknél talán még van hely. Három kistestvérem volt otthon, édesanyám nem tudott elkísérni, így tizennégy évesen, matrózruhában egyedül indultam Szentendrére. Leszálltam a HÉV-ről és természetesen pillanatokon belül eltévedtem. Bekeveredtem egy mellékutcába, ahol egy tehén ment előttem. Rémülten néztem a tehenet és a mocskos farát. Kétségbeestem, hogy nekem ilyen szörnyű helyen kell iskolába járnom, ahol tehenek járkálnak az utcán. Elkezdtem zokogni, de hát szépen mentünk tovább, elöl a tehén, utána én. Aztán megtaláltam az iskolát. Az maga volt a napfény, a derű, a virágoskert. Az igazgató, dr. Nagy Konstantin azt mondta: „Szervusz gyermekem, beiratkozni jöttél?” Ettől a rövid kérdéstől a gazdátlanság és az elveszettség érzése négy évre felfüggesztetett.” Az atyák természetesen nem utasították vissza a lányok jelentkezését se, így a gimnázium „koedukált” lett. A nyolc katolikus gimnázium közül egyedül a szentendreit tették nyitottá a fiúk és lányok számára.
Bár az új rend „nagy” lehetőséget kínált az egyháznak, „feltett szándéka volt ezt a nyolc osztályos gimnáziumot is előbb-utóbb feleslegesnek nyilvánítani. A leggyengébb láncszem szerepét a szentendrei katolikus iskolának szánták.” Röviddel az indulás után a gimnázium „ajánlatot is kapott, hogy az iskolát ajánlja fel az államnak.” P. Nagy Konstantin válasza erre az volt: „Mi nem kértük az iskolát, nem is ajánljuk fel. Az más dolog, ha elveszik.” De szerencsére, nem vették el. Az oktatás folyt tovább. Az ide került atyák az emberi tudás és kultúra legmagasabb fokú ismereteit adták át a diákjaiknak. Közben természetesen megismertették velük a vallás igazságait és közvetítették számukra a keresztény életeszményt.
A diákok a környékről autóbusszal jártak az iskolába. A budapestiek pedig HÉV-vel utaztak ki. Idézzük újra Beke Katát: „Az iskola voltaképpen a Margit-hídnál kezdődött. Nem volt aluljáró, ott álltunk hóban, fagyban, a hidegben és vártuk a HÉV-et. Az iskola a diákok számára külön kocsit kapott. Ott kezdődött a diákélet: a matekpéldák másolása, a dolgozatírás, a nevetés, a vidámság.” A „frankásokat” az utasok emellett a nagy sportvitáikról ismerték. Szentendrére érve a másfél kilométeres utat aztán a diákok egy paptanár vezetése mellett fegyelmezetten, közösen tették meg. A másik alkalom, amikor a diákok „egységesen” jelentek meg a városban, az a tornaóra volt. Tornaterem híján a testmozgást, a test karbantartását az atyák azzal próbálták megoldani, hogy a pólóba, dresszbe öltözött diákokat fegyelmezetten, de nagyakarással bizonyos időben körbefutották az iskolát körülvevő utcákon.
Lassan egyre rendezettebb lett az iskola élete. Bár még mindig aggasztó volt, hogy az itt végzőknek nehezebb volt bejutni az egyetemre. Azért a tanulók létszáma fokozatosan nőtt. Az iskola színvonala, szellemisége pedig pótolhatatlan volt. Az első öt év munkájának lezárásaként idézzük újra, utoljára a szerető diák, Beke Kata sorait. Emellett képet kapunk a számára második szülővárosként tisztelt Szentendréről is. „Az ember benne élt a tájban. Az őszi színes lomboktól a tavaszi virágos gyümölcsfákig. Ez volt az egyik legnagyobb élményem. A másik Szentendre, maga a város. Nem ismertem akkor még ilyen emberi méretű várost, amit gyalog végig lehet járni. Szentendre ezidő tájt (1951-1955) szürke, kopott és szegény volt, mint az ország, de felfedeztük benne a szépséget. Nem volt nehéz. Úgy mentünk haza az iskolából, hogy útba ejtettük a vártemplomot, bejártuk a sikátorokat, lementünk a Duna-partra. Egyszerre kapott meg a tájélmény, a természet és a város: az emberi méretű város. Többen kérdezték tőlünk akkoriban, hogy-hogy ilyen messze jártok, s mi azt mondtuk, hogy négykézláb is kimennénk.” Aztán az iskola életébe újra beleszólt a történelem. Jött 1956.
Iskola a vigyázó szemek előtt
Az ÁVO és az Állami Egyházügyi Hivatal természetesen a kezdetektől rajta tartotta a szemét az iskolán. Igyekeztek megtalálni azt a pontot, amelyre hivatkozva azt megszüntethetik. Ányos atya szerint P. Sebestyén Szaniszló igazgatónak, mint a „mondabeli hajósnak a legnagyobb óvatossággal kellett az iskola hajóját elkormányoznia a Scilla és Charibdis között.” Két eset a mentési akciók közül. Bár 1956-ban a diákok nem vettek részt semmi eseményben, azért egy diákot és tanárt elvittek egy rövid időre máshová. A forrongás természetesen szunnyadt az itteni diákokban is. 1957-ben október 23-án, az egy éves évfordulóra úgy akartak emlékezni a negyedikesek, hogy aznap nem jönnek iskolába. Szaniszló atya „megneszelte” a tervet és magához rendelte egyik frissen végzett tanulóját, Schirilla Györgyöt, aki már akkor nevezetes volt a futásáról, és kiadta a parancsot: „Fiam azonnal indulsz Pestre, Budára és a Dunakanyarba, és az összes negyedikesnek elmondod: Holnap reggel nyolc órakor mindenkit ott akarok látni a gimnáziumban. Aki hiányzik, az ajánló levélben megkapja a bizonyítványt. Hajnali háromkor ért véget a futás Csobánkán. Reggel nyolckor mindenki ott volt a padjában.” Március 15-ére pedig azt eszelték ki a diákok, hogy az ünnepségen a Talpra magyart úgy szavalják, hogy mindenki harsogja: Esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk. Szaniszló atya szervezése révén, az ünnepélyen természetesen nem ez a vers hangzott el, hanem a Feltámadott a tenger. A diákoknak leesett az álla. De azoknak a karhatalmistáknak is, akik körülvették az iskolát. El is mentek hamarosan.
Építkezés
Először 1963-ban sikerült elérni az iskolának, hogy az épületet bővíthessék, átépíthessék. 700 m2 került ekkor beépítésre. Négy év alatt felépült egy új épületrész tantermekkel, folyosóval, két kis cellával és egy 200 m2-es tornaterem öltözővel, mosdóval. Ebből mára az orvosival szemben levő tanterem, s e tanterem fölötti két tanterem valamint a régi biológiaterem maradt meg, ami osztályterem lett. Szertárak épültek és elkészült a kazánfűtés. 1963-ig a tantermekben kályhák voltak. Nagy vállalkozás volt a konyha és az ebédlő kialakítása. Végül a valamikori istálló helyén elkészült egy tizenkét asztalos, huszonnégy műbőr borítású (ezek a műbőr borítású padok a közösségi teremben ma is megtalálhatóak) paddal teli százhúsz személyes étterem. Belül az udvaron felépült egy kis kápolna is. Az iskola első komolyabb átépítését mesterek végezték, de az atyák sem restellték a munkát. A diákokkal és szülőkkel együtt hordták a követ, bontották az olajos padlót, falaztak. Hogy tiszták maradjanak a falak, a termeket faburkolattal látták el. Igyekeztek „tetszetősebbé” is tenni az iskolát. Ekkor készült el a belső kovácsoltvas kapu és a külső, ugyancsak kovácsoltvas díszkapu (Naphimnuszos kapu). A bejárati falon pedig feliratok.
1982-re az iskola újra szűknek bizonyult. Ekkor kellett bevezetni a fakultációt, illetve megjelentek az első számítógépek (HT, commodor 64). Mindehhez termek kellettek. Nemzetközi segítséggel a gimnázium újra építkezett. Főként az udvari fronton. Az itt korábban kiépített részek háromszintesek lettek. Az alagsorban kapott helyet az élelmiszerraktár, a karbantartóműhely, közösségi-terem, stb. A földszinten tovább bővült az ebédlő, százhetven főre. A konyha dolgozói is kaptak kiszolgáló helységeket. A tantermek mellett egyre több lett a szertár. Új helyeket alakítottak ki a könyvtár, a zeneterem, a színpad számára. A tanári cellák mellett külön kis étterem, teakonyha szolgálja ettől kezdve a nevelőket. Az építkezést a helyi iskolák építésében többnyire résztvevő Szuromi Imre irányította. A művészet iránt is érdeklődő, és azt művelő építész Szent Ferenc életét ábrázoló grafittója fel is került az iskola egyik külső falára. Az építkezések során a régi, földszintes utcai részt tisztelve a városképet továbbra is változatlanul hagyták. A magasított tetőtérben azonban sikerült a „maga egyszerűségében is áhítattal teljes” háromszáz személyes szép kápolnát kialakítani. Az építkezés 1986-ra, épp Kapisztrán Szent János hatszáz éves évfordulójára lett kész. „A magyarországi ferencesek Kapisztrán Szent Jánosról nevezett provinciája ennek a munkának a felajánlásával ünnepelte a magyar történelemnek is jelentős személyiségét.” Ahhoz, hogy ez a nagy építkezés megvalósulhasson P. Hegedűs Kolos igazgató végigjárta Európa ferenceseit, a nyugatnémet, holland kolostorokat, apáca és hívőközösségeket, akik mind segítettek is. Ányos atya szerint „minden oldalról segítő kezek simultak a téglafalhoz.” Ezt a szeretetet, segítőkészséget örökítette meg az egyik falra feltett bronz emléktábla, Szöllősy Enikő alkotása. A közösségi terem lejáratánál található.
A táblán az alábbi szöveg olvasható:
1938 – 1986
ANNO S. JOANNIS CAPESTRANO
Kapisztrán Szent János
HOC INSTITUTUM REAEDIFICATUM EST
születésének 600 éves évfordulójára
FRATERNO FRANCISCANORUM AUXILIO
újult meg ez az intézet
COMMUNIONEM POPULORUM FOVENDO
a ferencesek testvéri segítségével, ápolva a népek közötti barátságot
OMNIS GLORIA EIUS…AB INTUS ZS. 44,14
Belül van…minden szépsége
Aki kívülről, az utcáról nézi a hosszú, földszintes épületet, nem is sejti, hogy benn az udvarban, a folyósón, a termekben milyen sok művészi alkotás rejtőzködik. Az itt tanító atyák a kezdetektől vallották Liszt Ferenc hitvallását: „Mindig is úgy gondoltam, hogy Isten egyetlen adománnyal látta el az embert, az alkotás adományával, melyet az ember a művészetben birtokol abból a célból, hogy a szép érzelmével hasson a szívekre, hiszen a szép az igazság ragyogása.” E szemlélet jegyében „némi felhívó jelleggel” már a kapuk sem a megszokottak. A kovácsoltvas bejárati kapu mellett a falon két kisebb kovácsoltvas alkotás: az iskola neve és a ferencesek címere: a köszöntés Pax et Bonum Béke és Áldás szavai között Krisztus és Szent Ferenc keresztező keze fogadja a belépőt. A falon felül rézlemezen domborított betűkkel Szent Ferenc Naphimnusza. Az előteret egy nagy kovácsoltvas díszkapu zárja le színes üvegmezőkkel. P. Kákonyi Asztrik terve alapján. A délutáni nap tüzében felragyognak a Naphimnusz motívumai. Szent Ferenc kitárt kezekkel áldja az Alkotót, testvérei, a teremtmények iránti hálából. A vaskaput a jeles kovács művész, az egykori tanítvány Lehoczky János készítette. A kis udvarra belépve a tér közepén egy vakító fehér mészkőszobor áll. Assisi Szent Ferenc, amint kezében vett két faággal hegedül. Félig nyitott szemével az aranyló Napot nézi. A szobor a városban élő Csíkszentmihályi Róbert szobrász alkotása. Az ő gyermekei s unokái jártak ide tanulni.
A folyosón is sorra ámulva járhatunk végig. Az egyik sarokban Jálics Ernő: Magyar madonnája, máshol Csikai Márta: Az anyaság szimbóluma, az Élet misztériuma című szobra áll. Az egyik falon Urbán Teréz és Borsódy László helyi művészházaspár hatalmas Szent László kerámiaképe fogad. Az évekig tervezett falképen felsejlik egész történelmünk. A lovagkirály alakjából sugárzik Zrinyi gondolata: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók” és az országért felelősséget vállaló király elszántsága, méltósága. Nem messze tőle a közösségi terem bejárati falát díszíti a Széchenyi István által „kismagyar”-nak nevezett, a hazaszeretet példájává emelt csomakőrösi székely, Kőrösi Csoma Sándor emléktáblája. Rajta a felirat: „Egy szegény árva magyar pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtúl lelkesítve bölcsőjét kereste a magyarnak és végül összeroskadt fáradalmai alatt. Távol hazájátúl alussza örök álmát, de él minden jobb magyar lelkében. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagjai és legyetek hű magyarok. Tettel, nem puszta szóval áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással.” Ányos atya szerint a bronzba öntött emléktábla nemcsak díszít, de talán „többet is tesz.”
Az előtérből az ebédlő felé haladva kijuthatunk a hátsó kertbe. A kis folyosó falán két címer. Az egyik Szentendre város címere, rajta a győztes húsvéti báránnyal, a másik a ferences címer. A hátsó udvaron két épület az egyik az emmauszi tanítványokról nevezett oktatási központ, a másik épületben az iskola könyvtára található.
Visszatérve a főépületbe a kápolna felé vesszük az irányt. A kápolna feljáratánál a város régebbi történelmére utalva egy Kr. u. 261-266-ból származó római fogadalmi oltár áll. Mellette Nepomuki Szent János gipszszobra: Markolt Sebestyén alkotása.
Szintén Markolt Sebestyén alkotása a 7 ferences vértanú szoborcsoport a tornaterem felé vezető folyosón található.
Frajka Félix atya, iskolánk egykori tanára elgondolása volt, hogy a Tövis utcai ferences templom bejáratához készüljön műalkotás, mely a 7 ferences vértanúnak állít emléket, akik a második világháború végén, illetve a kommunista diktatúra idején váltak az Isten és az Egyház iránti gyűlölet áldozatává.
Félix atya a feladatra Markolt Sebestyén fiatal szobrászt, iskolánk 1997-ben érettségizett diákját kérte fel. Egy márvány dombormű elkészülésének sok állomása van: először vázlatrajz és agyagminták, majd a tényleges alkotás készül el gipszből, végül ezt másolja át a szobrász a kőbe műszerekkel és gépekkel. A gipszalkotás is önálló mű, valódi művészi munka. Markolt Sebestyén ezt iskolánknak adja, Félix atya egyetértésével, aki örül, hogy arra a helyre kerül ez a mű, ahol ő egykor tanított.
Kikről is van szó? Körösztös Krizosztom (1900–1944), Kovács Kristóf (1914–1944), Hajnal Zénó (1900–1945), Kiss Szaléz (1904–1946), Lukács Pelbárt (1916–1948), Kriszten Rafael (1899–1952) és Károlyi Bernát (1892–1954).
Mi közünk van ehhez a hét ferences vértanúhoz? Meggyilkolásuk után, a diktatúra idején a legteljesebb hallgatás övezte alakjukat, felejtésre voltak ítélve. Kortársaik az évtizedek alatt többnyire eltávoztak közülünk. Félix atya fiatal ferences növendékként még ismerhette őket. Boldoggá avatásuk folyamatban van.
A háborúnak és a diktatúrának nemcsak azok az áldozatai, akiket meggyilkoltak. Majdnem minden családnak volt háborús halottja, másokat kitelepítettek, gulágra hurcoltak. Akik itthon maradtak, azokat is kifosztották, megfélemlítették. Milliók nőttek föl apátlanul. Generációk sínylették meg, hogy megcsonkított családban nevelkedtek, egész társadalmakat nyomorított meg az istentelen és embertelen ideológia. Nem kis szerepe van ennek abban, hogy ott tartunk, ahol vagyunk. Mindnyájan áldozatai vagyunk annak, ami a vértanúk vérét követelte. Ezért közünk van hozzájuk, még ha a nevüket nem is hallottuk mostanáig.
Markolt Sebestyén alkotását szép ünnepség keretében helyeztük el a Ferences Gimnáziumban 2013. március 22-én. Levetítettük a vértanúkról készült 22 perces filmet. Ezt követően bemutatásra került a dombormű és pódiumbeszélgetés során elevenítettük fel az egyházüldözés korát. Majd Hajnal Géza Ördögárok című színdarabjának ősbemutatóját nézhettük meg. A szerző édesapja is börtönben volt az 50-es években, több pappal raboskodott együtt. Ez ihlette az érdekes, kétszereplős színdarabot.
A kapuk, szobrok mellett szerte a termekben festmények, képek. Ezekről tételesen Ányos atya hosszú méltatást írt a gimnázium évkönyvében. Az egyik központi hely az iskolában az emeleten kiépített kápolna. A szentély falának fő dísze a Kákonyi Asztrik ferences művész által festett kép: Assisi Szent Ferenc stigmatizációja. Azóta a kápolna újabb művészeti értékekkel gyarapodott. Keresztút stációi: Páljános Ervin alkotása. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra 1994-ben egy teljesen mechanikus orgonát épített.
| Az orgona diszpozíciója | |||
| I. manual (C-c””) Principal 8′ Hohlflöte 8′ Oktav 4′ Rohrföte 4′ Nasat 2 2/3′ Mixtur 3-4x 2′ |
II. manual (redőnyszekrényben)
Gedackt 8′ Tremolo |
Pedál (C-g’) Subbass 16′ Oktavbass 8′ Choralbass 4′ + 2′ |
Mechanikus játék- és regisztertraktúra, mechanikus normálkopulák. 1041db fémsíp 149 db fasíp összesen: 1190 db síp Legnagyobb síp 3 méter, legkisebb síp 10 mm. 16 regiszter |
A kápolna elsődlegesen a diákmise színhelye, ám nyitott a város számára is. Vasárnaponként misék, illetve alkalmanként ökumenikus istentiszteletek zajlanak itt. Emellett helyet ad a lelkiségi napoknak, diákok esküvőjének.
Kákonyi Asztrik képei még több helyen is díszítik a falakat és késztetik elmélkedésre, hitük mélyítésére az ide betérőket. Itt említeném meg a diákebédlőben lévő Asztrik atya alkotásait a csodálatos kenyér szaporítás és a kánaáni menyegző című képkompozíciókat.
Az atya képein túl még számtalan műalkotás látható a különböző közösségi termekben, osztály termekben. Sorban a következők: Boromisza Tibor: Nyáron az esztergomi határban, Bánáti Sverák József: Szentendrei utcarészlet, Czóbel Béla: Tanulmányfej, Váli Dezső: Barna keresztút, Balogh László: Golgota, Kontuly Béla: Szent Veronika torzó, Gábor Emil: tájkép, Barcsay Jenő: Gyász, Kapuk, Bárczi Zoltán népi faragó: nyolc terem számára nyolc magyar szent képét készített, Zsin Judit pedig: a Jézus hét szavát idéző domborműveket. Mellettük több ismeretlen festő egy-egy szép klasszikus stílusban, vagy absztrakt módon készített képe. A szobrok, képek, műalkotások gazdagságát magyarázza, hogy Szentendrén sok művész él. Vagy ők jártak egykor ide a gimnáziumba (Balogh László, Deim Pál) vagy gyermekeik (Csikszentmihályi Róbert, Borsódy, Urbán házaspár, Boromisza Tibor). A művészek másik része szellemileg, érzelmileg vállalta a kötődést az iskolához és ezért adományozta ide a művét. Több kép is egy régen itt tanult diák ajándéka révén került az iskolába.
A külső, utcai fronton is egy műalkotás volt látható az iskola falán. (2017. augusztusában ugyanis lebontották a tanári szárnyat és ezzel együtt ezt az alkotást is. További sorsa még nem tisztázott.) 1987-ben születésének 100. évfordulóján az Erdélyből a belső kényszer hatására 1929-ben Magyarországra települő jeles költőre mellesleg a Baár-Madas Gimnázium egykori igazgatójára Áprily Lajosra emlékezett az ország. Az iránta érzett tisztelet alapján javasolta a gimnázium mellett lévő kis tér számára az Áprily tér nevet Ányos atya. Javaslatát a város elfogadta. A költő szobrász leánya, Jékely Márta pedig egy portrét ajánlott fel ez alkalomból az iskola részére. A portré az utcán az iskola falába beépítve köszönti az arra járót. Előtte egy pad ahol a fáradt, pihenni vágyó, az arra járó egy szusszanatra leülhet.
Újabb építkezés
A harmadik nagy építkezés 1993-ban kezdődött. A több évig tartó építkezés során az iskola új tornateremmel és új épületszárnnyal bővült. Benne kilenc tanterem, hat csoportterem. „Ezzel alkalmassá vált az iskola arra, hogy a korszerűség minden követelményével lépést tartson.”
Oktatás, nevelés
Szükség is volt a bővítésre, mert változott az oktatás rendje. 1994-ben a négy osztályos gimnáziuma mellett megkezdődött a hat évfolyamos gimnáziumi képzés is. Megérkeztek ide a kisebbek, a 12-13 évesek. Így 2000-re az iskola tanulóinak száma lassan elérte az ötszáz főt. Az osztályok száma tizenhat lett. A hatosztályos oktatás bevezetésével nőtt a szentendrei tanulók aránya, bár a tanulók zöme még mindig bejáró. A környékbeli településekről és továbbra is Budapestről jönnek. Az iskola szellemisége és színvonala miatt azonban a tanulók és a szülők vállalják a nehézségeket. A bővülés miatt lassan már a bentlakás gondolatával is foglalkozni kellett. Az iskola egyre kedvezőbb helyzetéről, a sokszínű pedagógiai programról az igazgató atya, P. Fekete András örömmel számolt be az egyik helyi újság hasábjain. A kötelező orosz nyelvoktatás megszűnte után három nyelv oktatását végzik: angol, német, latin. Ebből kettő választása kötelező. A gimnázium befejezésekor általában a végzős tanulók ötven százaléka C típusú nyelvvizsgával rendelkezik. Az oktatás más területen is eredményes. A Köznevelés című lapban egy a korábbi évekre visszatekintő 1995-1999 értékelése alapján az ország 260 középiskolája közül a szentendrei Ferences Gimnázium a 48. helyen áll. Napjainkig ezt az előkelő helyet meg is tartotta. A rendszerváltás óta megszűnt a politikai okokból „zárolt” minősítés az egyetemi felvételek terén. Ezzel kedvezőbbek lettek az itt tanulók továbbtanulási esélyei is. A tanulók nagy százaléka be is jut a különböző felsőoktatási intézményekbe. Az évek során természetesen változott a gimnázium tanári kara is. A tanári diplomát szerzett papok, szerzetesek mellett egyre több világi pedagógus vállalt itt munkát. Természetesen ők is hívő emberek és örömmel vállalkoznak apostoli, pedagógiai hivatásra. Már 1985-ben fele-fele volt az arány. A huszonöt fős tantestületből tizenhárom a rendi tag és tizenkettő a külsős. Kétezerben Fekete András igazgató atya tájékoztatója szerint a harminckilenc főből csak a harmad, tizenegy fő a szerzetes. A kétharmad világi, nő és férfi tanár. Azonban valamennyien keresztény, ezen belül is ferences szellemben igyekeznek nevelni a rájuk bízottakat.
Mára a tanári kar 45 fő, ebből a szerzetesek száma hét fő.
Diákok és tanárok
„Megjelölöm ezt a helyet, mert a hely megjelölt engem”
Az itt oktató atyák tudták, hogy a gimnáziumban tanuló diákok hihetetlenül ragaszkodnak az iskolájukhoz. Tudták azt is, hogy sokkal gazdagabb egy ember lelke, élményvilága, ha van egy olyan Alma Mater, ahol felnőtt élete során mindig boldog érzésekkel időz el, ezért igyekeztek az iskolát minél otthonosabbá tenni. Igyekeztek minél több közösséget, látható emléket alkotni. Az akkor még fás, bokros kertben felállítottak egy másfél méteres kereszt alakban megtört kőtömböt. Rajta a felirat: Elhunyt tanáraink és Elhunyt diákjaink emlékére.
Később egy székely fafaragó fiú munkája révén két faoszlop került a tanári kertbe. Egy szép hagyományt indítottak el azzal, hogy minden évben a ballagó diákok egy rézszögre nyomott monogramjukat rászegezhették. Majd 2000-ben elhelyezték a harmadik faoszlopot is, mert ekkortól három végzős osztály végzett.
Egy régi diák, az USA-ban, New Jerseyben élő Hubbauer Fülöp (1951-1955) alapítványt tett egyik tanáruk, volt osztályfőnöke emlékére. A Szikra Ferenc-díjjal azt a diákot tüntetik ki, akit a társai négy vagy hat éven át az önművelésben, segítőkészségben, barátságban, vallásosságban példamutatónak ismertek meg és ezt „titkos szavazással megerősítették.” A díjhoz egy szép bronz emlékplakett is jár. Készítője Asszonyi Tamás szobrász, éremművész, akit francia nyelvre tanított az atya.
Külön figyelemre méltó a Szentendrei Ferences Gimnázium Öregdiákjainak Országos Egyesületének megszületése és működése. 1987-ben Kelet-Európa „még erős politikai ellenszélben” ez lett az első világi-keresztény diákegyesület. Az akkori elnöke Lakner Zoltán (1967-1971). Tagjainak száma több mint ezer fő. Hazaiak és a világ különböző tájaira szétverődött egykori diák. Céljuk az iskola anyagi-szellemi támogatása, a régi és a mindenkori diákokkal való kapcsolattartás. Támogatnak országos törekvéseket is, de elsősorban az iskolát. Ballagáskor ünnepélyesen öregdiákokká fogadják a végzősöket. Az öregdiákok az érettségi találkozásokon kívül gyakran összejönnek: farsang, húsvéti-lelkinap, családi kirándulások, stb. A Szent Ferenc neve napját követő szombaton pedig öregdiák misén tanáraikkal is találkoznak.
Ismét építkezésbe kezdtünk
Ennek már Mi is részesei vagyunk. Egy új tanári- igazgatási épületszárny, rendház emelkedett ki a földből, mint az elvetett mag, ami növekedésnek indul a tavaszi határban. A szemközti telken pedig egy sportcsarnok épült fel, mely 2021. szeptemberétől várja a sportolni vágyó diákokat, sportolókat.
Igazgatók
dr. Nagy Konstantin ofm, (1950 – 1955)
P. Sebestyén Szaniszló ofm, magyar-történelem (1955 – 1971)
dr. László Vid ofm, matematika-fizika (1971 – 1978)
Hegedűs Kolos ofm, német-történelem (1978 – 1988)
dr. Máté Teodóz ofm, magyar-latin (1988 – 1993)
Fekete András ofm, biológia-pedagógia (1993 – 2007)
Lukovits Milán ofm, matematika – fizika (2007 – 2014)
Frész Timóteus ofm, német nyelv (2014 – 2017)
Bécser Róber ofm, angol nyelv (2017 – …)