Törökország – 2018. január
Pár hete az Erasmus+ program keretein belül a magyar delegáció kint járt Denizliben, egy nyüzsgő, de barátságos török városban. Hárman vágtunk neki a hosszú útnak két tanárunk kíséretében. Már az odaút is jó hangulatban telt, borzasztóan kíváncsiak voltunk, hogy vajon mi vár ránk: milyen lesz a társaság, a program és persze az ételek? Azt hiszem egyikben sem csalódtunk! Óriási élmény volt megtapasztalni egy teljesen idegen kultúrát, még akkor is, ha az első benyomás nem volt túl pozitív, egy hét alatt viszont egész jól hozzá lehetett szokni mindenhez. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a törökök a világ legvendégszeretőbb emberei. A diákok, a szülők és a tanárok is egytől egyig nagyon kedvesek voltak, szeretetből egy percig sem szenvedtünk hiányt! Az ott töltött hét alatt a törökből, olaszokból, szlovénokból és magyarokból álló csapat remekül összekovácsolódott. Sikeresen megtaláltuk a közös hangot, rengeteget beszélgettünk és minden perc jó hangulatban telt. A program fő célja geotermikus energia megismerése volt, így aztán meglátogattunk egy közeli geotermikus erőművet, később pedig ehhez kapcsolódó feladatokat oldottunk meg. Az, hogy együtt dolgozzunk kis csapatokban különböző anyanyelvű diákokkal egy egészen újfajta élmény volt, és már csak emiatt is nagyszerűen telt. A környék leggyönyörűbb helyeit is bejártuk, kezdve a várost körülvevő hegyekkel, ahová egy felvonóval mentünk fel. Denizliből minden nappal egyre többet láttunk a suliba vezető út és a délutáni kirándulások alkalmával. Nekünk egy óriási városnak tűnt, míg a törökök szerint nagyon kicsi. Viszont a hangulata tagadhatatlan, örökmozgó és érdekes. Az utolsó napunkon meglátogattuk Hierapoliszt, Pammukkale-t és Laodiceat. Nem hiába a részei a világörökségnek, egyszerűen lenyűgözőek voltak! Végezetül pedig a török konyháról, ami egy igazán kellemes csalódás volt! Mindennek egyedi íze van, egy picit csípős és fűszeres, de nagyon finom. A desszertek viszont borzasztóan édesek, igazából fél sütemény után is jól lehet lakni. De jó magyarokhoz illően mindent rendesen megettünk. A hazafelé úton még Isztambulban is megálltunk pár órára. Oda még biztos visszamegyek, mert ennyi nem volt elég, de amit láttunk az is gyönyörű volt! Összességében azt hiszem mindannyian egy életreszóló élménnyel gazdagodtunk, amit sohasem felejtünk el! Sok-sok hasznos dolgot tanultunk, megismerkedtünk egy másik kultúrával és új barátokat is szereztünk. Remélem velük is megmarad a kapcsolat és talán a jövőben egyszer még találkozunk.
Dorn Júlia – 10/C
Magyarország – 2018. május
Az Erasmus+ program következő állomása Magyarország volt. Csapatunk hetekkel az országok érkezése előtt elkezdte szervezni a programokat! Mit ne mondjak nagyon jól sikerült zárnunk az egész hetet. A hat ország diákjai: Dánia, Szlovénia, Olaszország, Portugália, Törökország es Magyarország közösen vettek részt minden programban. Több estét is a dunaparton töltöttünk, tábortűz mellett énekelve és csapatépítő játékokat játszva! Saját bőrömön megtapasztaltam hogy új barátságok alakultak ki, amik remélem hosszan megmaradnak! A hét fő témája a biomassza volt, ezért egyik nap meglátogattuk, tanárok és diákok egyaránt a Pécsi biomassza üzemet. Ezen kívül sok más programmal kedveskedtünk a külföldieknek, pontosabban új barátainknak! A hét egy kicsit döcögősen indult; vendégeink hétfőn nap közben szállingóztak Szentendre környékére, ezért mindenki más és más időpontban kapta meg cserediákját.
Kedd reggel, miután mindenki teljes létszámmal, igaz kicsit fáradtan de végtelenül lelkesen, megjelent az iskola udvaron, kezdődhetett a bemutatkozás. Nem akármilyen bemutatkozás volt! Minden vendég ország kedveskedett egy kis étel kóstolóval, és pár plakáttal környékükről hogy jobban meg tudjuk ismerni őket, ezután rajtunk volt a sor. Kedden még volt egy iskola bemutatás és délután Szentendrei városnézés! Külön akadályverseny is készült ez alkalomból.
Szerda délután Budapestet látogattuk meg. Vendég diákjainkkal együtt felültünk a HÉVre Szentendrén, majd a Batthyány tértől felsétáltunk a várba, ahonnan gyönyörű kilátás tárult az egész fővárosra.
Csütörtök hajnalban Szentendrén várt minket a busz ami Pécsre szállította a csapatot. Délelőtt meglátogattuk az üzemet (ami egy interaktív tájékoztatót is tartalmazott), majd a délután folyamán meglátogattuk a belvárost, később egy gyönyörű étteremben ebédeltünk. Az idő sajnos ellenünk fordult ezért a Balatoni látogatásról le kellett mondanunk, mindenki nagy sajnálatára.
Pénteken először volt hogy nem együtt mozgott a közel 50 fős magyar és vendég diák csapat. Délelőtt cserediákjaink elmentek a Skanzent megnézni, amíg a Magyar diákoknak dolguk volt az iskolában. Majd itt érzelmes búcsút vettünk a Portugál diákoktól, akik sajnos egy nappal hamarabb mentek haza.
Délután viszont folytatódott a program egy nagy bowling mérkőzéssel a V8-ban. Este, ínycsiklandó vacsorát kaptunk az iskolában, majd mindenki részt vett egy nagyszerű táncházon. Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk a külföldiek itt léte alatt, és már alig várjuk a következő kiutazást Dániába a jövő évi tanévben!
Rábai Dóra – 9/C
Dánia – 2018. november
Még sosem voltam Dániában. Mindig azt hittem, hogy a szomszédságában északi irányba messzire nyúló Északi-tengernek köszönhetően rengeteg pingvin és lunda él ott. Utólag kiderült, hogy csak lundák lakják az ország a legfölső peremterületein. Jót nevetett rajtam az a dán család, akiknél laktam, mikor megkérdeztem, hogy élnek-e az országban ilyen röpképtelen madarak. Most már jó tudni, hogy gyermekkorom egyik kedvenc animációs-filmje, a Madagaszkár pingvinjei nem feltétlenül hű a valósághoz. De erről a cím is árulkodik.
Bár maga a program elsősorban a szélenergia előállításáról és felhasználásáról szólt, mégis komoly gyakorlati tapasztalatokat adott az angol nyelvű kommunikáció terén. Barátságok születtek egy hét alatt. A társaság rendkívül értelmesnek bizonyult. Az iskola Viborgban volt. Kiterjedt épületei igazi nyugatias oktatási struktúrájával elkápráztattak bennünket. Egyszer kiruccantunk a belvárosba is, mely már karácsonyi fényekben pompázott. Na meg aztán több „bulit” szerveztek a fiatalságnak a gimnáziumban. A hangulat tehát nem volt olyan rideg és hideg, mint a dán időjárás. Persze ennek a jó kedélyű légkörnek meg volt az ára.
Sokat megtudtam a szélenergiáról ebben az egy hétben. Többek között például azt is, hogy hogyan hasznosíthatjuk az energiát, hogyan működik egy szélkerék, mi az az offshore farm. Több múzeumot is megvizsgáltunk, hogy szűk látókörünket kitágítsuk a hét végére ezen a különös területen. A dán diákok igazi profik voltak. Gyakorlatias tudásuk segítségével a kitűzött projektmunkát mérnöki pontossággal vitték végbe. Az empirikus feladat több részből állt – egy terepmunkából, ahol a szél sebességét kellett megmérnünk különböző domborzati pontokon, és egy modell készítéséből, ahol egy szélkereket építettünk, majd több napnyi vizsgálódás után megállapítottuk, hogy melyik lapát fajta, milyen szögben állítja elő a legtöbb energiát. A hét végén pedig prezentációink segítségével megosztottuk egymással az eredményeinket. Így lett kerek a szakmai történet.
Diániai kiutazást nagyon élveztem, ám az egyéni véleményemen a szélenergia széleskörű megismerése után nem változtatott. Az emberiség ezekben a percekben is magának faragja sírboltját. Az emisszió, a folyamatos erdőirtás, a bányászat és az óceánok, tengerek, folyók, tavak szennyezése, a természet izolálása által. A köztudatban nyilvánvalóan ezek a bukásunkra visszavezethető okok élnek benn. Habár nem állíthatom, hogy alaptalanok, a huszonegyedik században inkább közönséges reklámszövegek. Csupán propaganda az egész, hogy vásároljunk megújuló energiaforrásokat kihasználó technológiát. Védje a Földet! Éljen zöldebben! Vegyen elektromos autót! Sajnos ezek az árucikkek is egy nagy volumenű hatalmi átrendeződés kellékei. A fogyasztó centrikus társadalomra épülő piaci változás. Ennek vagyunk a szemtanúi, mikor egy ilyen reklámmal nézünk farkasszemet. Persze a zöldebb lét szükséges egy olyan alternatív jövő megvalósításához, ahol az emberiség egy évnyi energia igénye megfelel a Föld erőforrásainak. A mértékletesség a kulcs. Ám szerény véleményem szerint az alternatív energiát előállító technológiák közül se minden olyan jó, mint amilyennek egyesek beállítják. Ilyen például a szélerőmű. A hatalmas kerekek felsebzik a tájat és állatok vándorlását zavarják meg. Én ezen zöld technológiák közül a geotermikus energiát hasznosító rendszerekben bíznék leginkább. Magyarországnak pedig ehhez kitűnő adottságai vannak. Tehát a végső következtetésem az, hogy a zöld energia jó, de tudtunk kell, hogyan akarjuk előállítani.
Frey Domonkos – 10/A