Történet

Iskolánk több mint 60 éve végzi oktató-nevelő munkáját Szentendrén, és várja a tanulni vágyó ifjúságot a dunamenti településekről falai közé. Az egykor ezen a helyen álló csendőrlaktanya napjainkra teljesen eltűnt, és helyében új, otthonos épület fogadja ma a diákokat.

Az iskola története 1950-re nyúlik vissza, amikor Magyarországon váratlan és egyben szomorú fordulat következett be a hazai szerzetesek életében. Egyik napról a másikra a kommunista rezsim feloszlatta a szerzetesrendeket, és csak hosszú tárgyalások eredményeképpen maradhatott meg három férfi és egy női szerzetesrend: a bencések, a piaristák, a ferencesek és a Miasszonyunk Szegedi Iskolanővérek. Viszont ők is csak csökkentett létszámmal és csökkentett feladatellátásra: rendenként mindössze két gimnáziumot működtethettek.

A ferences rend egyik gimnáziuma Esztergomban volt, ahol már addig is működött ferences iskola, a másik pedig Szentendrén, ahol rendünk az egyházközségi gimnáziumot vette át, mely egy rozzant épületben, a volt csendőrlaktanyában működött. Iskolánk első igazgatója dr. Nagy Konstantin lett, aki jogi végzettségének és jó diplomáciai érzékének köszönhetően a diktatúra sötét éveiben is működtetni tudta az iskolát. Ebben a kezdeti időben a tanári karban szép számmal találunk a különböző feloszlatott szerzetesrendek tagjaiból is tanárokat, hiszen a ferencesek között ekkor még alig volt tanár végzettségű szerzetes. 1950 előtt ugyanis elsősorban plébániákon, búcsújáró helyeken láttak el lelkipásztori szolgálatot.

Öt év múlva, 1955-ben, P. Sebestyén Szaniszló lett az igazgató, akinek 16 éves vezetése alatt megerősödött és fejlődésnek indult az intézmény. Az ő idejében kezdtek el tanítani az újonnan képzett ferences tanárok: Töhötöm, Vid, Gilbert, Elek és Konrád atyák. Majd évenként egy-egy újabb ferences tanár érkezett: György, Flórián, Ányos, Ferenc atya.

1963-ban kapta meg az iskola az állami jóváhagyást egy tornaterem (ez még nem a mai) és két tanterem építésére. Ez nem volt kis dolog, hiszen a kommunista állam ott akadályozta az egyházi iskolák működését, ahol tudta.

A következő években a régi épület, az utca felőli rész felújítása következett. A 70-es években átmenetileg csökkent, majd újra nőtt a jelentkező diákok száma. 1978-ben az igazgató P. Hegedüs Kolos lett, aki az egyházat felügyelő hivatalnál, az Állami Egyházügyi Hivatalnál kitartóan kilincselve újabb építési engedélyt kapott. Ez alkalommal nagyszabású átépítés és bővítés következhetett, mely 1986-ig tartott. Néhány év után 1994-ben új tantermi szárny épült és új tornaterem. Ennek költségeit egyrészt külföldi segélyekből fedezték, másrészt sok mesterember és diák önkéntesen segített a munkában.

Név szerint is meg kell említeni Ányos atyát, aki 1963-tól egészen 1994-ig az épület gondnokaként sokrétű tudásával és munkaszeretetével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola megújuljon és valódi otthonává váljon a tanulóifjúságnak. Építő munkáját mind a mai napig láthatják a hozzánk belépő diákok, szülők.