Erasmus+KA2

Pár hete az Erasmus+ program keretein belül a magyar delegáció kint járt Denizliben, egy nyüzsgő, de barátságos török városban. Hárman vágtunk neki a hosszú útnak két tanárunk kíséretében. Már az odaút is jó hangulatban telt, borzasztóan kíváncsiak voltunk, hogy vajon mi vár ránk: milyen lesz a társaság, a program és persze az ételek? Azt hiszem egyikben sem csalódtunk! Óriási élmény volt megtapasztalni egy teljesen idegen kultúrát, még akkor is, ha az első benyomás nem volt túl pozitív, egy hét alatt viszont egész jól hozzá lehetett szokni mindenhez. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy a törökök a világ legvendégszeretőbb emberei. A diákok, a szülők és a tanárok is egytől egyig nagyon kedvesek voltak, szeretetből egy percig sem szenvedtünk hiányt! Az ott töltött hét alatt a törökből, olaszokból, szlovénokból és magyarokból álló csapat remekül összekovácsolódott. Sikeresen megtaláltuk a közös hangot, rengeteget beszélgettünk és minden perc jó hangulatban telt. A program fő célja geotermikus energia megismerése volt, így aztán meglátogattunk egy közeli geotermikus erőművet, később pedig ehhez kapcsolódó feladatokat oldottunk meg. Az, hogy együtt dolgozzunk kis csapatokban különböző anyanyelvű diákokkal egy egészen újfajta élmény volt, és már csak emiatt is nagyszerűen telt. A környék leggyönyörűbb helyeit is bejártuk, kezdve a várost körülvevő hegyekkel, ahová egy felvonóval mentünk fel. Denizliből minden nappal egyre többet láttunk a suliba vezető út és a délutáni kirándulások alkalmával. Nekünk egy óriási városnak tűnt, míg a törökök szerint nagyon kicsi. Viszont a hangulata tagadhatatlan, örökmozgó és érdekes. Az utolsó napunkon meglátogattuk Hierapoliszt, Pammukkale-t és Laodiceat. Nem hiába a részei a világörökségnek, egyszerűen lenyűgözőek voltak! Végezetül pedig a török konyháról, ami egy igazán kellemes csalódás volt! Mindennek egyedi íze van, egy picit csípős és fűszeres, de nagyon finom. A desszertek viszont borzasztóan édesek, igazából fél sütemény után is jól lehet lakni. De jó magyarokhoz illően mindent rendesen megettünk. A hazafelé úton még Isztambulban is megálltunk pár órára. Oda még biztos visszamegyek, mert ennyi nem volt elég, de amit láttunk az is gyönyörű volt! Összességében azt hiszem mindannyian egy életreszóló élménnyel gazdagodtunk, amit sohasem felejtünk el! Sok-sok hasznos dolgot tanultunk, megismerkedtünk egy másik kultúrával és új barátokat is szereztünk. Remélem velük is megmarad a kapcsolat és talán a jövőben egyszer még találkozunk.

Dorn Júlia, 10.c.